1. A nemzeti érték megnevezése
KOLON-TÓ
2. A nemzeti érték szakterületi besorolása
TERMÉSZETI KÖRNYEZET
3. A nemzeti érték fellehetőségének helye
IZSÁK
4. A helyi értéktárba vétel sorszáma, ideje: 1/15/2015
Izsák nyugati oldalán fekszik a Kiskunsági Nemzeti Park egyik legjelentősebb területe, a térség legnagyobb édesvízi mocsara, a 2900 hektáros Kolon-tó. Fúrásokkal felhozott talajréteg-minták alapján megállapították, hogy a terület már a jégkorszakban kialakult a dunai eredetű folyómeder alkotta vidéken. A nagyobb vízterületekkel bíró Kolon-tavi környezet az időszámításunk előtti 9 és 5 ezer évek közötti időben állhatott fenn, majd a holocén kor későbbi szakaszában viszonylag rövid idő alatt feltöltődött a tómeder és kialakult a lápos tavi rendszer. A ma is ismert Kolon-tavi, mozaikos növényrendszerű forma mintegy 5 ezer évvel ezelőtt stabilizálódott.
A tó fekvése megközelítően észak-déli irányú, s mintegy 10 kilométer hosszúságú. Víz átlagosan 5,5 km hosszan és 1,5-2,5 km szélességben fedi a területet. Szabad vízfelületet azonban nemigen láthatunk, mivel néhány domináns növényfaj (főleg a nád) oly mértékig túlszaporodott, hogy a növénymentes vízfelület gyakorlatilag eltűnt, s mocsarassá vált a terület. E jellegnek megfelelően gazdag a hínárvegetáció, melynek főbb fajai az érdes tócsagaz, az úszó békaszőlő, a tündérrózsa (tavirózsa) és a keresztes békalencse.
1989-ben, kotrással alakítottak ki egy 6,3 hektáros szabad, átlagosan 1-1,5 méter mélységű vízfelületet, mely az itt honos madarak élőhelye szempontjából volt fontos lépés. A tó nyugati oldala viszonylag magas fekvésű. A Bikatorok nevű homokbuckás szakasz legmagasabb pontja 126 méterre van a tengerszint felett. A tó helyén egykor a Duna egyik mellékágának medre volt, melyet a futóhomok, illetve a csapadék által behordott talaj töltött fel fokozatosan a mai szintre. Amikor a feltöltött, de a környezettől továbbra is mélyebb fekvésű területen (a város átlagos tengerszint feletti magassága 100 méter, a tó középvonaláé 94-95 méter) tartós vízfelület alakult ki, tömegesen jelentek meg a vízi növények, s megindult a tőzegképződés, amelynek bányászata később több izsáki családnak adott megélhetést.
A Kolon-tó igazi jelentőségét mára természeti értéke adja,az 1974-ben alapított Kiskunsági Nemzeti Park harmadik legnagyobb területrésze. Növény- és állatvilága Európában is ritkaságnak számít. A terület védett növényritkaságai közül elsősorban az orchideát kell megemlíteni, melynek 9 faja él itt. Leggyakoribbak ezek közül, a vitézkosbor, a hússzínű ujjaskosbor, a gyapjas csűdfű, a mocsári kosbor, a pókbangó. Jellemző védett fajok még a szibériai és a korcs nőszirom, valamint az epergyöngyike. Az itt-ott fennmaradt tölgy-kőris-szil ligeterdők, a Duna-Tisza közére egykor jellemző tájképet idézik. A tó hatalmas nádasai gazdag madárvilágnak adnak otthont. A hazánkban előforduló valamennyi gémfaj és a kanalas gém rendszeresen költ itt csakúgy, mint a fehér kócsag. Mellettük otthonra talált a nádi rigó, a nádi tücsökmadár, a nyári lúd, a bölömbika, a cigányréce, az egerészölyv, és a hamvas réti héja, s noha nem a Kolon-tóban él, de ott talál táplálékot a város címerállata, a fehér gólya is. A nemzetközi hírű Kolon-tavi madárvártán e gazdag madárvilágra építve tudományos igényű madárgyűrűzési munka folyik.Az emlősöket az erdei cickány, a törpe egér, a vidra, a róka és a menyét képviseli. A halak közül a réti csík és a lápi póc a jellemző. A kétéltűekből gyakran látható a pettyes és a tarajos gőte, valamint a különböző békák. A hüllők közül a mocsári teknős és a vízisikló a jellemző.
2010 és 2014 között a Kiskunsági Nemzeti Park KEOP pályázati pénzek felhasználásával komoly élőhely rekonstrukciókat hajtott végre a Kolon-tavon. Több hektáros szabad vízfelületeket és töltéseket alakítottak ki az itt élő madarak és egyéb állatok ideális élőhelyének biztosítására.
A Kolon-tavi területek előzetes bejelentés után, vezetővel, kísérővel látogathatók.
