1. A nemzeti érték megnevezése
TÁNCSICS MIHÁLY IZSÁKI MUNKÁSSÁGA
2. A nemzeti érték szakterületi besorolása
KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG
3. A nemzeti érték fellehetőségének helye
IZSÁK
4. A helyi értéktárba vétel sorszáma, ideje: 1/10/2015
1822-24-ig az izsáki katolikus iskolában tanított az akkor 23 esztendős Táncsics Mihály (1799-1884), aki itteni működése alatt vezette be az egységes olvasókönyvet. Komoly oktatási újítás, előrelépés volt ez, ugyanis a kor szokása szerint minden gyerek olyan könyvből olvasott az iskolában, amilyen éppen otthon volt. Kalendáriumokból, imakönyvekből. Így igen nehéz volt tanítani a gyerekeket, hiszen amíg egyik olvasott, addig a többiek előtt nem volt ott ugyanaz a szöveg, s ahelyett, hogy okultak volna társuk próbálkozásából, inkább rosszalkodtak. (Táncsics ennek ellenére a kor szokásától eltérően nem alkalmazott testi fenyítést a gyerekek fegyelmezésére.) Táncsics ezen változtatott. Lépésének jelentőségéről, fontosságáról a következőképpen írt. „A tudás és ismeret elsajátításának feltétele a jó, folyékony és értelmes olvasás, mert aki akadozva olvas, hogy mikor a mondat végére ér, annak elejét már elfelejti, az nem tud semmit, legalább olvasásból nem.”
Táncsics boldog éveket töltött Izsákon, önéletírása szerint: „Sem azelőtt, sem azóta nem voltam olyan helyzetben, hogy több okom lett volna az életnek örvendeni, mint itt két év alatt. Amely boldog ember csak lehet, én olyan boldog valék.” E boldogsághoz nagyban hozzájárult az izsákiak Táncsics iránt tanúsított szeretete (állítólag több füstölt sonkája, szalonnája volt, mint némely gazdának, mivel a hálás szülők ezekkel honorálták tanítói munkáját), s mestere, Zémán János kántortanító, iskolamester embersége és nem utolsó sorban annak gazdag könyvtára. Az ácsteszéri parasztfiúból lett fiatal segédtanító (suplens) számára soha nem látott csodavilágot nyitottak meg mestere könyvei, melyeket éjjel-nappal olvasott, s a belőlük merített ismeretek tovább erősítették azt az elhatározását, hogy életével, munkájával az elesett népet kell szolgálnia. A fiatal segédtanító azonban maga is további képzésre szorult, hiszen Ácsteszéren csak a szükséges szinten tanult meg írni, olvasni, számolni, mivel a pásztorgyerekek mindennapjait élve ő is csak télen járt iskolába. Akkor viszont kiválóan tanult, ezért tanítója maga mellé vette segédtanítónak. Apja halála után sógora földjén dolgozott, majd kitanulta a takácsmesterséget. Sanyarú sorsa szólította el Ácsteszérről, s még további négy faluban segédtanítóskodott mielőtt Izsákra került. Székesfehérváron egy portékáját ott árusító izsáki fazekastól hallotta, hogy az izsáki katolikusok segédtanítót keresnek, s a hírre gyalog indult Izsákra, ahol megértő és segítő emberek vették pártfogásba. Ladányi Mihály akkori izsáki plébános ajánlotta be a jó eszű (bár 14-15 éves osztálytársaihoz képest kissé túlkoros, ekkor már 24 éves) fiút a kecskeméti piaristák gimnáziumába szolgadiáknak. Ez a státusz azt jelentette, hogy a rendházban volt felszolgáló, s az azért kapott fizetésből fedezte tanulmányait és megélhetését. Az izsáki Deák Jánosék kecskeméti házában is gyakran vendégeskedett Táncsics, s a család gyerekeit korrepetálta némi fizetségért, ahogy más családoknál is házitanítóskodott.
A gimnáziumban két év alatt végezte el három év tanulmányait, majd a pesti egyetemen nyelveket, jogot és filozófiát tanult. Kevésbé ismert, hogy Táncsics izsáki évei alatt a helyi gazdálkodás jövőjével is foglalkozott. Látta, hogy a zömében gyenge homokos területeken csak szerény hozammal termeszthetők a szántóföldi növények, ezért a szőlőművelés fokozásában, nagyobb területen való elterjesztésében látta Izsák „boldogabb jövő”-jének lehetőségét. Önéletírásában erről ejt szót a következőképpen: „Izsák boldogabb jövője a szőlőművelés fokozásában rejlik.”.
Főbb művei:
Rényképek (három regény) – Kolozsvár, Pest 1835
Fővárosunk – Pest 1867
Népkönyv – Pest 1842
Sajtószabadságról nézeti egy rabnak – Pest 1844
Életpályám – Pest 1885
Pazardi – Kolozsvár 1886
